Nyúgodalmam tolvajnéja!
Szánd meg szenvedésemet,
S hidegséged, mint egy héja,
Ne tépje úgy szívemet.
Már egészen elhervadtam,
S éltem is majd útálom,
Kínjaimban elsorvadtam,
Közelít a halálom.
Nincs békesség tagjaimban,
Oda csendességem is,
Ily szörnyű vad kínjaimban
Majd elhagyott eszem is.
Óh, jaj, szánd meg szenvedésem
S ne tápláljad inségem,
Törűljed el könnyezésem,
S add vissza csendességem.