Impromtü.
"Mindent fontolva tégy,
Kevésből sokat végy":
A bölcsek azt hirdetik.
De ha mind e mellett
Szándékod füstté lett,
Még több, ügyed nevetik:
Mit tészsz boldogtalan?
Zokogni untalan
Az erőshöz nem illik.
Az ember egyszer él,
Ki tudja mit cserél,
Ha szük hantja megnyilik?
Itt a pohár! itt a bor!
Vigasztal ez mindenkor,
Ez megvívja sorosodat:
Igyál s felejtsd gondodat.
"A szerelem vad tüz.
Sulyos igára füz":
Ősz tudósok igy szólnak.
De ha mind e mellett
Sziv s lélek rabbá lett,
S egy kedvesnek hódolnak:
Mit tész reménytelen?
Ha széped kegytelen
S szived el nem fogadja?
Vagy ha szeret is bár,
De sors tőle elzár,
S messze földre ragadja?
Itt a pohár! itt a bor!
Vigasztal ez mindenkor,
Igyál s nyugtasd szivedet,
S éltest buzgón hivedet.
"Tanulj gazdálkodni,
És fogsz gyarapodni":
Igy kérkedik a gazdag.
De ha mind e mellett
Erszényed üres lett,
S nem kél ki a vetett mag:
Mit tész boldogtalan?
Fáradni hasztalan
Kinnal teljes mulatság.
Pénz a kor istene,
Ki törhet ellene?
Igy volt, igy lesz a világ.
Itt a pohár! itt a bor!
Vigasztal ez mindenkor,
Igyál s tágul kebeled!
Ezt kincscsel föl nem leled.
"Légy bátor, győzni fogsz,
S dicsőségben ragyogsz":
Iró s vitéz igy kiált.
De ha mind e mellett
Koszorud másé lett,
S édes Musád tovább szállt;
Mit tészsz? bús panaszlás,
Könny, kérelem nem más!
Ezt jobb lélek megveti;
Mint félénk csatázót,
Gondolat-vadászót
Minden szél eltemeti.
Itt a pohár! itt a bor!
Vigasztal ez mindenkor,
Igyál mig tüze meghat,
S lesz bátorság s gondolat.