Vér, íme, az ős áldozat:
Vért fröccsenteni a tűzbe
S leszúrni a fehér lovat.
Nagy céljaiért veszetten
Rohanok rég tudatlanul
Vérért, vérrel, véresebben.
A Vérnek jobbágya vagyok
Még özönlése előtte,
Mikor a Vér sok és fagyott.
Vér élet alól nem adja
S már rég vagyok a nemese,
A bolondja vagy lovagja.
S téboly szélén egyenesen
A réginek megmaradni
Be hű voltál, drága eszem.
S most, hogy a vér szerte-árad
S a világ félőn kuncorog:
Arcomon riadt csodálat.
Kitől féltek, kitől, mitől?
A Vér: útjait csinálja
S minek dőlni kell, dőlni dől.
Hisz mi a Vérből tán százszor
Többet adtunk egy nap alatt,
Mint most köz-fölfortyanáskor.
Az élet szép bazsalikom,
De hol éri Halál, mindegy:
Sáncban, hegyen, völgyben, sikon.
Csupán folyókat cserélnek,
De együvé iramlanak
Minden céljai a vérnek.
A Vér tudja ő útjait,
Céljait, titkait tudja:
Éljen az Ember, Vér s a Hit.