(A condottiere búcsúja)
Bródy Sándornak küldöm, a legszebb, legigazabb
magyar poétának, Sándor bátyámnak, ki talán
nem is tudja, hogy mennyi mindent csinált
és folyatott le e csatornátlan országban.
Lankadt szívem díszítem csókkal,
Legjobb ruhám öltöm magamra,
Legszebb napjaimra emlékszem
S tegnapi győző, nagy rohamra.
Viadal után búcsúzás jön,
Diadal után nincsen élet,
Hadd bámulják még egyszer arcom
Vad dühvel a tiport cselédek.
Mozduljanak a harctér-rablók
S zúgjon felém a pulya-átok
S hadd hirdessem ki zsoldosim közt:
Mehettek, nincs szükségem rátok.
Győztem s én már megdicsőültem,
Most már jöhetnek portya-hősök,
Megy a vezér, zsákmányát hagyja:
Szeretett győzni s ezért győzött.
Nyitott hintó sárkány-lovakkal;
Küllők, Virággal befödöttek,
Járjátok be ma még a várost,
Hogy arcom sohse lássák többet.