Jó barátném, panaszkodol,
Hogy balsorsod igen nagy,
S ezer bajjal tusakodol.
Nem csuda: poéta vagy.
Írod: gyarló szegénységed,
Mely a porig nyomván téged,
Meggátolja serénységed.
Nem csuda: poéta vagy.
Mérget forral életedre
Sok kaján fő, sok fúrt agy:
Irígykedik jó szívedre.
Nem csuda: poéta vagy.
Sok gyáva nyelv szól, szidalmaz,
Gúnyol és rád borsot halmoz,
Szép elmédért így jutalmaz.
Nem csuda: poéta vagy.
A nagy világ a főbbekkel
Fel se vész és füstbe hagy,
S néz rád megvető szemekkel,
Nem csuda: poéta vagy.
Borít setétes koszorú
Szíved mindenkor szomorú,
Életed csupa háború.
Nem csuda: poéta vagy.
De gyötrődjön a szerencse,
Szégyenűljön pénz és kincs,
Szíved irígy ne rettentse,
Szitokra ne is tekints.
Ne mássz porba a főbbeknél,
Zengj egyebet keserveknél:
Nagyobb vagy te mindezeknél!
Azzal, hogy poéta vagy.