Hittem az esknek! ah azt a hold és csillagok hallák,
S érte kezessé lett, s mennyi gyönyörrel! az éj.
És ím csalva vagyok! Menj, menj! én kába, ki minden
Boldogságimat egy lyányka kezébe tevém!
Mit ? tagadod? lásd ím levelét; elfogtam. Igaznak
A legszemtelenebb sem meri vetni cselét. –
Ah, de te sírsz, nyakamat karod általölelte, könyedtől
Arczomat ázni érzem. – Csalfa! feledve hibád.