Utcán kóválygó éjjeli leány,
emberi anya szült-e tégedet?
Virrasztott-e a bölcsőcskéd felett
őrcsillagként anyai szeretet?
Néztél-e rá ártatlan angyalszemmel?
Nézett-e rád mélázó szent örömmel?
S mikor ajkad az első szót gagyogta,
hallgatták-e boldogan mosolyogva?
Tanítottak-e téged imádkozni?
S mikor először vittek el áldozni,
öltöztettek-e liliom-ruhába?
Rá mersz-e nézni a Szüz-Máriára?
Mikor még anyád szivekincse voltál,
s gyönge virágként vállara hajoltál,
s ő két kezével szivére ölelt...
Ha tudta volna: benned mit nevelt!
Nem gondolsz-e soha a másvilágra?
Vagy azt hiszed: nincs Isten, s mennyhazája?
Bizonyos-e, hogy csak a sír örök?
Tudod? Jártál a csillagok fölött?
De hátha van?! Hogy állsz meg odafenn
a fehérek közt rondán, szennyesen?
S mikor az Isten színe elé löknek,
nem félsz-e attól, hogy a szemedbe...?