Csak még egyet szeretnék.
Mert már sokat megláttam:
Utálni s nem törődni
Szeretném látni már magamat.
Feje van és két lába
S hirtelenül hasonló,
De tudni, hogy nem ember
És fölrúgni őket gyönyörün.
Elharapnám a nyelvem,
Ha még egyszer kimondnám,
Hogy hecces csőcselékkel
Van tán valamelyes közöm is.
Él még a harc szivemben
S vagyok a régi harcos,
De annyin elmaradtak,
Kik úgy mutatták, hogy emberek.
Hajh, ti igazi harcok,
Szent harcai Istennek,
Istenülő embernek,
Be megcsufolt az utált tömeg.