Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?