Repüljük át gondolatban az időnek azt az országútját, amelyen a négykézlábjáró ember a most élő emberiséghez eljutott, s repüljünk ugyanoly utat előre? - arra az ítéletre találunk, hogy az az ember, aki akkor fog élni, épp oly állatnak fogja látni a mai embert, mint mink látjuk amazt.
*
A méhkas, azt mondják, kicsiben képe az emberi államnak.
Én azonban azt látom, hogy a méhek állama tökéletesebb. Náluk a herék az alsórendűek.
*
Legjobb az az állam, amelyikben legnagyobb a polgár függetlensége és a biztonsága. Vajjon mit gondol a személyi függetlenségről a katona? És a személyi s vagyoni biztonságról az, akinek adóhátrálékban az ágyát licitálják?
*
A francia nemzeti jelszó:
Liberté, egalité, fraternité.
Ha már fraternité, minek az egalité?
A testvériség fogalmában benne van az egyenlőség is.
*
Az az ősember, amelyik először fintorított orrot a társára, az tette meg az első lépést a művelődés felé.
*
A társadalmi osztályokat nem a büszkeség választja el egymástól, sem a pénz, sem a posztó, hanem a szappan.
*
Az emberiség fejlődése: görbe-görbe fa. De mégis csak fölfelé nő!
*
Soha nem nézhetek igavonó állatra emberi fajomnak szégyellete nélkül.
*
Egyezések a világrendben:
Minden élő-lény egyvalaki. Körülötte a család. Család körül a rokonság. Rokonság körül a nemzet. A nemzet körül a másnyelvű emberfajok.
A csillagok rendje ugyanaz. A mi családfőnk a Nap. A napok bizonyára megint csoport. A napok csoportja megint egy nagyobb körnek a belső köre.
*
Emeljetek kalapot azon oltár előtt, amelyen Közvélemény öistensége áll; de a szobátokból vessétek ki a képét.
Nem született még a világon olyan ember, akire míg e földön élt, kellő becsüléssel nézett volna a Közvélemény.
Jézus a világ legjobb embere volt és a Közvélemény a latrok közé vetette.
Kolumbust bolondnak ítélte a Közvélemény.
Dobó börtönben őszült meg.
Petőfit hencegő vándor komédiásnak nevezte a Közvélemény, majdnem agyon is verték, mikor képviselő akart lenni. Viszont érdemtelen embereket az érdemesek helyére állított. Minek beszéljek erről: ott a világtörténelem.
Ostoba ember az, aki a Közvélemény órájához igazítja a magáét.