Aszondom: Jóestét virágom!
Aszongya: Én is azt kívánom.
Aszondom: Mi neved babám?
Aszongya: Mért kíváncsi rám?
Aszondom: Szomjazom, galambom.
Aszongya: Korsóm tele van.
Aszondom: Szomjam így nem oltom.
Aszongya: Sajnálom uram.
És mégis, hogy így tovafutott
a korsóval a szép leány,
a dombra mikor följutott,
megállott, s visszanéze rám.
Megállott, s visszanéze rám.