Agyagedénybe zárt isten-sugár az ember. Edényburkolatát mozgathatja: járhat-kelhet vele, de csak a halál veheti ki, - ha ugyan maga össze nem töri a burkolatát. Dehát meg van az drótozva is erősen, s ha töröd-téped: fáj. Ime: a fájdalom is isteni bölcsességből való kelléke a rejtelmes edény szerkezetének.
*
Minden rosszra rászolgáltunk, mert magunk sülyedtünk belé.
Azok a jólelkek akik bennünket szeretnek, bizonyára sok követ elkapnak ami a fejünknek száll. Csakhogy mink arról nem tudunk. Ellenben ha valami bajt nem sikerül elhárítaniok, arról aztán bezzeg tudunk...
*
Balgatag ember az aki azt akarja, hogy mindennap derült napos legyen az idő.
*
Az orvos néha méreggel gyógyít, néha metszéssel, fürészeléssel, és mink elfogadjuk mindazt a rosszat, hogy egészségesek legyünk.
*
Vajjon ez a földi élet a benne levő szenvedésekkel nem ehhez hasonló gyógyulási folyamata-e az örök emberi léleknek? Előre tudtuk a szenvedéseinket s a felső hatalmak időről időre kellő módon szenvedtetnek bennünket, hogy meggyógyuljunk.
*
Amelyik gyermek nem követ el bűnöket, abból nem lesz értelmes ember.
A bűnnek az a szerepe a lélek fejlesztésében ami a sajtológépnek a pénzverésben:
Minden arany erős szorításra pendül ki a gépből.
*
Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap az Istentől.
*
A boldogságot abban az iskolában tanuljuk meg, amelyikben a tanító-mesternek a neve: Szenvedés.
*
A boldogtalanság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák.
*
Sok pohár vizet és sok pohár bort megiszunk ezen a földön, és mindenkinek meg kell innia egynéhány nagyon keserűt.
De minden keserűség után mintha angyalkéz nyujtana az embernek egy pohár üdítő édeset.
*
Senkise szenved ártatlanul. A csecsemő se.
Éppen az ártatlannak látszó szenvedés bizonyítja, hogy életünk a Földön egy előbbi életnek a következménye.
*
Ha a lelket meg a testet úgy különváltan lehetne szemlélni, mint a bort meg a seprőjét, minden szenvedés után látnánk, hogyan tisztultunk és erősödtünk, és különödtünk.
*
? Kinek kell többet szenvednie:
Annak-e, aki mindent kész eltűrni?
Vagy annak, aki nem bír eltűrni semmit se?
*
Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.
*
A szenvedő szegény állat emberarccal néz reánk.
*
Mikor baj ér bennünket azt mondjuk:
- Nincsen Isten! Nincsen isteni gondviselés! Nincs őrzőangyal!
Dehát az Isten nem száraz dajka. Azért adott az embernek észt, hogy vigyázzon magára. Különben ez a sok minden földi jaj-baj csak megerősíti azt a véleményt, hogy Istentől eltávozott lelkek vagyunk.
A föld a Világegyetem javító-intézete.
*
Mért kell szenvedniök az állatoknak?
Mért rabszolga a ló?
Mért tragédia a nyúl vége?
Mért kell elszenvednie a megfojtást a gyermek kezében jutott madárnak?
És a kínai szakács kezébe került állatok, amelyeknek elevenen hasítják fel a mellét, hogy a szívét megszoríthassák?
Az emberi lélek fellázad ezek láttára, hallatára.
De az emberi szenvedés már ezen a földön is sokszor megtalálja a megnyugtató magyarázatot, hát az állati szenvedésre is azt kell gondolnunk, hogy magyarázata:
Isten titka.
S főképpen ne feledjük, hogy embernek Istent a saját elitélő gondolatai elé, mint valami törvényszék elé állítani, - óh ez ostobaság!
*
Halastóba az okos haltenyésztő csukát is bocsát. A halak zaklatás következtében fürgékké, erősekké fejlődnek.
Vajjon a földi bajok rajtunk nem ilyen csukák-e?
*
Isteni törvény az, hogy ne legyen egyenlőség a világon. A gyengének elnyomás a sorsa. Az elnyomás szenvedés. A szenvedés mozgásra késztet. A mozgás erőt érlel. Mikor aztán ő vált erősebbé, ő az elnyomó.
- No és aki elpusztul a nyomás alatt?
- Csak a formája pusztult el. Maga az élet örök. Hát akkor olyan uj formát ölt, amely erősebb a voltnál, életrevalóbb. Ez a rendje az örök változásnak.