Felséges vár, éggel rokon elme
Szent emléke Pindus tetején,
Hol Músák boldogító szerelme
Istenekké vált bölcsek fején
Nimbust derít, mellytől megbájolva
Kiki feléd sóhajtoz lángolva,
Ki érezni a szépnek kecsét
S látni képes a jónak becsét.
Hajlékidban, hol mint nap ragyogva
Az örökké ifju hellenek
Uralkodnak ezredektől fogva
A nagy elfelejthetetlenek,
Polgári just szánsz-e valahára
Árpád késő magzati számára,
Kik honok szép nyelve szárnyain
Repülnek e dicsők nyomain?