Együtt küzdötték át az éltet,
Kik most nyugodni ide tértek.
Hangos családi körüket
Pótolja néma sírüreg.
Köröskörül dus illat árad
Virágos telkén a halálnak.
Gyepe jól ápolt, üde, zöld!
Márványát adta messze föld.
Hiába lesz a földi földdé,
Porember, gőgöd él örökké!
Hiú elmével képzeled,
Hogy a holtak is kényesek.