Leányfejet rajzoltam egy papírra.
- Ez a nő - így szólott szegény anyám -,
Akit önkéntelen mindig lerajzolsz,
Mondd meg, fiam, ki ez, miféle lány?
- Óh, senki, senki - mondtam én nyugodtan
És ő olyan kétkedve néz reám.
- Fiam, mért nem vagy őszintébb anyádhoz:
Mért titkolod, ki ez, miféle lány?
- Óh, senki, senki - mondom újra halkan.
S ő azt hiszi, hogy megcsalom talán,
Pedig ha tudná, mily sivár igazság,
Hogy most már senki nékem ez a lány.