Ki, mint a bérci sas,
A büszke léguszó,
Hasítod a habot,
Hatalmas gőzhajó!
Ki, mint a gondolat,
Repülsz a víz felett,
Utánad elhagyod
A szálló felleget,
Ki messzeségeket
Nem ismersz útadon,
Kelettel nyúgatot
Hordozva láncodon:
Mi néked az idő?
Mi néked a határ?
Nekem ma mégis ah
Röptöd csak mászva jár!
Oh mert ma őt hozod
Karomba, őt, a nőt,
Ki szűmmel, mint a gyöngy
Házával, összenőtt.
Ő véle elhozod
Szerelmünk zálogit;
Kis lánykám kék szemét,
Fiam szós ajkait.
Kik nélkül életem
Lélek nélküli test,
Sötét és puszta, mint
Csillag nélkül az est.
Szivemnek temploma
Kipusztult omladék,
Melyből az angyalok
Serge kiköltözék.