Rosz verseimről

húngaro

Tán én nem tudnék írni
Mindig jó verseket?
De szívem főerénye
Az emberszeretet.

Valóban!... már pedig ha
Mindig csak jót irok,
Mivé lennének úgy a
Szegény kritikusok?

Időnként valamicske
Ezeknek is csak kell,
S ők minden hulladékot
Gyönyörrel falnak fel.

Rágódjanak szegények,
Csak élősködjenek!
Hiszen, ha nem csalódom,
Tán ők is emberek.

Sigue explorando

Por su autor: Petőfi Sándor · 374 piezas más en la casa
Dónde vive: La Biblioteca

← Reszket a bokor, mert...Rövidre fogtam a kantárszárat... →

Expediente

Autor: Petőfi Sándor
Título: Rosz verseimről
Lengua: húngaro
Época: Romanticismo
Fuente: https://hu.wikisource.org/wiki/Rosz_verseimr%C5%91l
Sala: La Biblioteca
Identificador: ws-hu-rosz-verseimrol--petofi-sandor-9dafae
Cita recomendada: Petőfi Sándor, «Rosz verseimről», Poetósfera, poetosfera.com/p/ws-hu-rosz-verseimrol--petofi-sandor-9dafae.html

Las obras de dominio público se reproducen íntegras, con atribución y en la ortografía de su impreso. ¿Ves una errata o conoces una fuente mejor? Escríbenos desde Sobre la casa.