Csak hiába! elmaradt az
A világtól, aki vén:
Tudta nélkül nagy "fejlődés"
Folyt le, s foly e sártekén.
Demokrata lett az úrból,
A koldus meg rangra vágy, --
Hát 'szen úr ki más legyen, ha
Többé nincs úr, se jobbágy?
Másszor ő is csak szegény volt,
Nyomorult, szánt, megvetett;
Nem is igen "ámbiálták"
Akkor ezt az életet:
Most közőlünk minden tízből
Egy e szép pályán halad;
Sőt, ha így gazdálkodunk, még
Többségben is lesz a had.
Ne gondolj az utca-sarkra,
Oh ne! édes olvasó:
Aki ott áll, az nem koldus,
Az szegény, szánnivaló;
Könyörülj meg sántán, bénán:
Éhező gyermeknek adj:
("Ezerennyit" ígér a Könyv --
Hanem ez uzsora nagy.)
Koldus ő nagysága hozzád
Bekopogtat egy napon, --
(És ez egy nap sűrün fordul);
Kezdi bókon, hírlapon:
Hogy olvasta rólad ezt, azt...
S míg kártyáját forgatod,
(Mert beküldte: Chevalier N.N.)
Hogy' fogadd el? nem tudod.