Ha a legkeményebb bűntetés hellyébe
Azt tette vólt hajdan Horác egy versébe.
Legnagyobb bűntetés[t] akik érdemlenek,
Jóllakásúl egy pár foghagymát egyenek;
Ha az igaz lelkű jó Polixénesnek
A kővágásnál is nehezebben esnek
A Dionizius verseit dícsérni,
S jó szívét egy tirann vad lelkéhez mérni;
Ha Scaliger, kinek tisztelik hamvait,
A léleknek minden únalmit s kínjait
Egy kurta lexicon kicsinálásában
Nem félt befoglalni hajdan egy summában:
Talán engemet sem ítélnek hazudni,
Ha minden lélektőrt ebbe fogok tudni,
Hogy akit a reá felbúsúlt istenek
Egyszer praeceptori névvel bűntettenek.
Talált egy sokszeres bűntetés sorára,
Holtig vétkezhetik annak rovássára.
Mellyet a végezés jól tudván eleve,
Dioniziusra illy végezést teve:
Hogy sok vétkeiért már eleget tégyen
Úgy, hogy Corinthusnak praeceptora légyen.
Ha tizennegyedik Lajos feltámadna,
Pártosinak egyéb bűntetést nem adna.
Hanem hóltig való praeceptorrá tenné,
Szenvedésit rajtok így bőven kivenné.
A praeceptorságot én akképp képzelem,
Hogy ha benne öröm rózsácskáit lelem.
Ez is a többitől kicsit külömbözött,
Nővén bogácskóró s ördögszekér között
Sokan azért járják Apollo templomát,
Hogy az Pinduson is lásson ökör nyomát;
Csak azért keresik Pegazus vizeit,
Hogy felturkálhassák kristályszín cseppjeit:
Külömben barom is ha ezt nem tapossa.
Nem fog kitetszeni majd így az okossa.