Hát itt hagysz, szívemet kínozó kegyetlen,
Hát fogadásodat így tartod hitetlen?
Ugyan hogy hagyhatod itt szegény Didódat,
Ki jó szívvel fogta lyukacsos hajódat?
Nem jut-e eszedbe, mennyi sok jót tettem
Veled, ugyan mégis előtted hogy lettem
Ílyen útálatos, hogy elmégy s itten hagysz,
Fúriák mérgétől ugyan hogy maradhatsz
Kik téged gyötörnek, mert szegted hitedet,
Hogy hagyhatnád árván szerető szívedet.
Térj vissza, ne szegd meg már tett fogadásod,
Mert tudod, hogy megvolt a kéz béadásod.
Ha nem jössz, a tenger teellened légyen!
Szerencse csak neked kárt okozzon s tégyen.
Juno, tőltsd ki rajta bosszús haragodat,
Mért merte bosszantni isteni rangodat.