Kleist daljai közűl
Dámonom, kincsem, megadom magam már!
Érzem, érzem most, miket érze szíved!
Kényszerít tartós erejű szerelmed
Visszaszeretni.
Hogy szemedről a kezedet ledéren
Elkapám: Isten! miket izgatott fel
Néma kínoktól vizenyős szemednek
Szép tüze bennem!
Elfuték, sírék, lerogyám az érnél,
Lángözön járá tetemim keresztűl.
Ah! örökkétig fog ez a sebes tűz
Engem emésztni.
Jöszte, hű Dámon, te légyél sajátom!
Számra már lelkem kilebeg, hogy édes
Ajkadon által tebeléd ezernyi
Csókkal ömöljék.