Beszálltam egy bús rengetegbe,
Égett nagy sebem, égett.
Üzengetett hozzám trillázva
Az Élet.
Ír-füvet fekélyes sebemre
Megbékült szívvel raktam:
Zúghatott a csúf, pénzes Élet
Miattam.
Éltem és a halálra vártam
S várván várva a véget:
Egy idegen ős-bozótomba
Betévedt.
»Vizet adj!« S én hűs vizet adtam
Bozótom fészerében
S pénzt dobott a vendég-gazember
Elébem.
S én nyomban vágytam a világot,
Én, a bús erdők foglya
S szaladtam vissza az Életbe
Zokogva.