A pénzről sok jó és elmés mondást olvashattok más könyvben. Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen életcélotok.
Igaz, hogy a pénz egy neme az erőnek, de ez az erő csak társadalmi. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik pénz fogytával.
Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.
*
Legyetek takarékosak, de a szolgák iránt bőkezűek. Minden szolgálatot jól fizessetek meg. Aki a szolgálatot tevő emberen spórol, nem úriember.
*
Ajándékot ha kaptok s ha azt tisztelet, becsület, szeretet nyujtja, fogadjátok el, de idővel finoman viszonozzátok. Mert az ajándék nem arravaló, hogy vagyonotokat szaporítsátok vele. A célzatos ajándékot tréfásan el kell utasítani.
*
Nem mindig az a szegény ember, aki nádfödeles házban lakik s kenyeret ebédel.
Mindig szegényebb az, aki (ha nagyságos és méltóságos vagy akár ekszcellenciás úr is) olyan dolgot dolgozni kénytelen, amit maga kedvéből nem dolgozna.
*
Minél egyszerűbben tudtok élni, annál inkább urai vagytok az életnek. Csak egy kis hajlék, a mindennapi kenyér és a tisztességes ruha legyen biztosítva, a többi ne legyen sorvasztó gondotok.
Ezzel nem azt mondom, hogy akinek pénze van, dobja el, hanem csak hogy érette ne éljen. A vagyon elvégre is biztosíték sok kellemetlenség ellen: módjával gyűjtsünk és legyünk takarékosak, csak hörcsökök ne.
Én nem írom alá Diogénes és Epiktetosz nézeteit. Amije az embernek van, ha már van, becses. Szinte hozzátartozik a testéhez. A butoraim, képeim, könyveim, kertem, házam, mintha testem tagjai volnának. De sohse feledem el, hogy ahogy a testem másodrangu értékem, a vagyonom még ennél is alábbvaló. Bizonyos vagyok abban, hogyha meghalok, nem sajnálom testem pusztulását, hát a vagyonom elhagyását se fogom sajnálni. De amíg élek, gondozom a testemet és megbecsülöm a vagyont is. A függetlenségtek biztosítására is szükséges valamelyes vagyon. A vagyon határát azonban vonjátok meg már ott, ahol a saját hajlékon kívül a napi egyszerű élelem meg van. Több vagyon már ne legyen izzasztó törekvéstek.
*
Nézzetek szét a világban: mily ostoba módon élnek az emberek.
Ott van a kereskedő. Vagyon-e annak az embernek tökéletes maga-tudata, mikor az egész életét azzal tölti, hogy rőffel vagy literrel, vagy kilogrammal mér reggeltől estig, ujévtől ujévig! Hát ezért jött a földtekére?
Kielégiti? Megfizetheti neki pénzzel a sors ezt az elvesztett életet?
Nézd meg az ügyvédet. Micsoda foglalkozás az, folyton szaladgálni tárgyalásokra, otthon meg irka-firkálni, törvénykönyveket bújni, csupa ostoba ügyekért, amik a másik ügyei. Ha egy ügyvéd összeirná a gondolatait, amik reggeltől estig az agyában forogtak, láthatná, hogy a koponyája voltaképpen szemetesláda. Megtelik és kiürül, neki csak az a zsír marad, ami az oldalára rakodott.
Érdemes ezért megszületni.
*
Bármid van, amire azt mondod enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsönkaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad s mindenedet vissza kell adnod.
*
Ne kérjetek soha kölcsönt. Az adósság ebbé változtatja az embert.
De ha tőletek kér valaki, adjatok mindig szívesen; - ha adhattok.
Különösen annak adjatok, akinek a szeméből a nyomoruság kérelme szól, s aki szégyenkezve kér. S az olyat ne tekintsétek ebnek, hanem testvérnek.
Ellenben ne adjatok soha kártyásnak, fényütőnek, részegesnek és hízelgőnek.
Az olyanok jobb ha elhidegülnek tőletek.
*
Mikor vagyonosodunk?
Az ember azt feleli:
- Amikor kapunk.
Az angyal azt feleli:
- Amikor adunk.
*
A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.