Fűzzétek nótába nevét karcsú szeretőmnek,
drága kilenc Múzsák; szebb lesz akiről ti daloltok.
Szíria lányának csúfol mindenki, soványka,
naptól barna leány – de szivem szeme mézszinünek lát.
A violák se világosak és sötétszin a jácint,
mégis színesek ők és díszei a koszorúknak.
Kecske a gyenge füvet, farkas hajszolja a kecskét,
eke után daru száll: úgy járok én teutánad.
Krőzus kincse ha lenne enyém, kiveretném
képeinket arany fogadalmúl Aphroditének,
téged a nádsíppal, kezeidben rózsa vagy alma,
magamat új ruhába, vasárnapi drága cipővel.
Édes, a lábad olyan, mint könnyü disz oszlopok alján,
hangod muzsika, mozdulatod kimondani nincs szó.