Gyöngyélete van a szőlősgazdának,
gyöngyebb, mint a püspöknél a huszárnak;
szüret után, ha beül az pintzébe,
hej aszondom
magával a püspökkel se tserélne.
A nímötnek azér vékony a lába,
kávét iszik örömébe bujába;
de a magyar fődre önti az kávét:
hej aszondi
hej aszondi nem iszok én pomádét!
Szép tanálmány a sok gőzös, masina,
de a legszöbb tanálmány az tsutora:
igasságot szöd a zembör belőle,
hej aszondom
lyobban vüszi ez az embört előre.
Ha bevöszöm magamat az pintzébe,
piros újbort tsordítok a zitzébe:
fülem mellé igazítom a Kátsát:
hej aszondom
húzd el Kátsa a Rákótzi nótáját!
*
Durbints sógor, talán lú kend!
Ha nem lú, hát mit búsul kend!
Ameddig tart ez a jó bor,
sajahaj!
ne búsujjunk addig sógor!
Este van-e vagy hajnal van?
A jó Isten tuggya jobban!
Bánom is hány a zóra:
sajahaj!
Nem vagyok én toronyóra!