Egy az Isten, kit hiszünk!
Egy legyen királyunk,
Kit békében, harciban
A sirig szolgálunk.
Egy legyen magyar hazánk,
Meddig az magyar lesz:
Bár hegy-innen, bár túl áll.
Az nekünk egyet tesz!
Hegy s folyó nem rak határt
Testvér nemzeteknek,
Hol a lélek és a szív
És a nyelv egyeznek. –
Egy legyen, mint őseink
Nagy, dicső korában,
Ősi nyelvünk, a magyar,
Az egész hazában.
Rajta szóljon a király
Ország törvényében,
Meg ne vesse egy nagy is
Balga gőg hitében.
Rajta zengjen szent imát
A pap istenének,
És a dalnok éneket
Szíve kedvesének.
És a törvény egy legyen,
Mely itél fölöttünk,
Bárha jobbágy, bárha úr
Volt szülőnk s szülöttünk.
S mert javában részt veszünk
A közös hazának:
Terhét egyaránt vigyük,
Melyre fölkivánnak.
S mert viendjük terheit,
Egy legyen jutalmunk,
Hogy szabad szót és szabad
Földet érte bírjunk.
A szabadság egy legyen
Hűnek és igaznak,
És a szolgaság is egy:
Hűtelennek s gaznak.
Ezt, miként kórelemet,
Testünkből kiűzzük;
Annak élő zászlaját
Föl, magasra tűzzük.
Hogy belengvén a hazát
Három szép szinével,
Millióké egy legyen
Egynek érdekével.
Legyen egy láng millió
Lángnak lobbanása,
Millió szívdobbanás
Egy szív dobbanása!
Mit nekünk akkor folyó,
Mit nekünk határszél
Két hazának mesgyein,
Hogyha benn egység él?
Vagy mert két kamrája van
Szívnek a kebelben,
Kétfelé hasítsuk-e,
Hogy ketté repedjen?
Vagy mert több oltárt emelt
A nép istenének;
Több legyen-e istene
Szíve szent hitének?
Egy az isten, kit hiszünk,
Egy legyen királyunk,
Egy hazánk és egy a nyelv,
Egy a szabadságunk.
Egy a lélek, egy a szív,
Mely ezt összetartsa, –
S hol van, aki a magyart
Rabigába hajtsa?