Nagy Endrének küldöm
Aludni sem kell,
Ébredni sem kell:
Én vagyok, én vagyok
Legboldogabb ember.
Semmi sem érte,
Félig sem érte,
Mit az én életem
Pazarolt el érte.
Magyarért kár volt,
Zsidóért kár volt,
Ilyen szép életet
Találni akárhol.
Asszonyért veszni?
Magamért veszni?
Hálás, hű fajomért?
Tudom én már: semmi.
Vetődjék kocka,
Nagy élet-kocka,
Mégsem adom fejem
Újból ilyen rosszra.
Jó vérem kellett,
Rossz vérem kellett,
De ha nőtt a bajom,
Ki volt bajom mellett?
Elég az átok,
Kacagós átok,
Kedves várakozók,
Én nem várok rátok.
Hajh, hivő voltam,
Hajh, bolond voltam,
De nem látnak soha
Ilyetén bomoltan.
Mindenki védje,
Keserűn védje
A maga igazát,
De én állok félre.