I.
Éjszakázva sokan élnek,
Éjszaka van télen, nyáron:
Mégis több egy nyári éjjel,
Mint a téli tizenhárom.
Szürkeség a nap világa,
Járok benne gonddal, bajjal:
Ti vagytok a világosság,
Nyári éjjel, nyári hajnal!...
II.
Így nyáron a tiszta művészet
─ Hiába minden ─ meg nem ingat,
Virul az epikuri nézet,
Az orfeum, a tarka színpad,
Mérges virágról szedni mézet
S átvirrasztni az álmainkat:
A komor bölcs bármit beszél,
Ez a legédesebb veszély...
III.
Én nem voltam még szalmaözvegy
S ha sejtelmem jó: nem leszek
És én mégis könnyen megértek
Minden bús szalmaözvegyet.
Bús, polgári egyformaságból
Kirúgni oly jó néha is,
A szalmaözvegy filozófus,
A szalmaözvegy nem hamis...
IV.
Nyári éjjel, nyári hajnal,
Szívj magadhoz még egy kissé,
Jön a levelek hullása
(Vers szól erről, a nagy Kissé),
Jön a levelek hullása,
Jön a darvak távozása,
Jön az ifjúság múlása.
Nyári éjjel, szívj magadhoz,
Pezsdítsd, őrjítsd meg a vérem,
Hadd lobogjon még egyszer fel
Bolondosan, tűzzel, vérrel.
Talán-talán nemsokára
Nyugalommal is beérem...