Ah ne pillants rám, leányka,
Ah födözd be kék szemed:
E tekintet, e mosolygás
Elveszítnek engemet.
Míg pihentél a lugasban,
S húnyva voltak a szemek,
Szívdobogva bár, de még is
Csendes kéjjel néztelek.
Csendes kéjjel bíborajkad,
Szőke fényü fürtidet,
Lelked tűkrét arczaidban,
Bájoló szép termeted.
Szél jött, s álmad elfuvalta,
S hogy rám nyíltak a szemek,
Bennem mily tündér világok!
Mily kéj ömleng, oh egek!
Elhal a szó ajkaim közt,
Keblemen láng s jég fut el,
Könnyek hullanak szememből,
Hajh, és nem tudom, mi lel?
Elveszítnek e tekintet,
E mosolygás engemet:
Ah ne pillants rám, leányka!
Ah födözd be kék szemed!