Item inventio poetica: az ő szerelmének örök és maradandó voltáról
„Csak búbánat” nótájára
1 Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak,
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák idővel mind elhullnak.
2 Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág idővel mind elvésznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség idővel porrá lésznek.
3 Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül, mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet, egy helyiben más támad.
4 Meglágyul keménség, megszűnik irigység, jóra fordul gyűlölség,
Istentűl mindenben adatott idővel változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének, nincs vége, mert égten-ég.
5 Véghetetlen voltát, semmi változását szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl, könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után Juliának ajánlám.