A férfi, kit mély tudománya
Bölcscsé tesz, félistenként nagy:
De te, szelíd Kegyek leánya,
Mimim, sokkal boldogabb vagy.
Amaz izzadva lelt okokkal
Veri földhez a gondokat:
Te Charistól tanult gondokkal
Vígan űzöd el nyájokat.
Igy a juhász a hegy bércéről
Függő sziklát, bár fenyeget,
Nem sejti, s völgyben kedveséről
Zeng, vagy violát szedeget.
Oh bájold édes énekiddel
Valamig élek, szívemet,
S taníts mosolygva s kellemiddel
Eltelve várnom végemet.