Mély a Duna közepén,
Át nem mehet a legény,
A parton áll hiában,
Sóhajtozik bújában.
Mért jöttem át a Dunán
Csalfa szerencse után?
Túl a Dunán is szegény,
Innen is az vagyok én.
Hej pedig túl a Dunán!
Vár engem a szép leány,
Ott áll és int hiában,
Siránkozik bújában.
Volna hajóm a Dunán!
Érte mennék szaporán.
Volnék hab! be örömest
Átölelném a kedvest.
De sem most, sem azután
Révet nem lel a Dunán;
Egymásé nem lehetnek,
Hej! azért hogy szegények.