Hogy Mancával
Jártam egyszer így:
Mért pörölsz oly nagy csatával,
Mért vagy oly irígy?
Ő is édes
És negédes ám.
Ő is, mint te, egyet inte,
Rám tekinte, rám. ─
Engedelmet!...
Gyenge volt e szív:
Nem cserélt azért szerelmet,
Hív fog lenni, hív. ─
Drága lélek!
Jöszte - jöszte bé;
Csak teérted s benned élek ─
Elkerűlhetsz-é?