Lakomára hittak egykor,
El is mentem – mért ne?
Hiszen csak egy árva batkát
Sem fizettem érte.
Ettem, ittam,
Jól mulattam,
Elapróztam a csárdást is
Tüzzel
A sok deli szüzzel.
De hijanak csak még egyszer
Engem lakomára,
Tom, mulatságomnak nem lesz
Nyugalmam az ára.
Otthon hagyom,
Nem hurczolom
Szivemet többé magammal,
Mert bajt
Hozna reám még majd.
A minap is csak kicsinybe
Mult, hogy el nem vesztém,
Pedig azt a furcsa dolgot
Bizony nem szeretném!
Egy menyecske
Akkor este
Olly nyájasan mosolygott rám,
Hogy még!
Mintha csak szép volnék!
Bezzeg hamar észrevette
Szivem a mosolygást,
S mint valami kovácslegény,
Ugy kalapált folyvást.
De idején
Észrevevén
Tiltakoztam: ugy is szeret
Egy már…
Ez is sok bajjal jár!