Embert mondva nem ejt két szótagot, a ki büdös gőg
Hangján rád ordít, hogy nézz fel, s térj ki lovának;
O ragyogó szekerén siet a Pont-neufre: te talpalsz.
Kettőt Bossuet, a nép feddője, ha szent hely
Hallja szavát, kettőt Ferneynek józan Homerja,
És a szín nagy dísze Le-Cain, s a lyányka, ha dalt zeng.
S íme Le-Cain s a nép tisztelt feddője s az édes
Éneklő s a józan Homer, úgy szólanak a quai-n
És Vendőme-piaczon, mint minden párizsi polgár.
Egy a nyelv: de a hely s a szóló nyelve nem egy nyelv.