Jószivű feddésemet
Mindenek halljátok,
Lelketekre szóló pap
Ritka jó hozzátok,
Sokba kaptatok, de végre
Sok nem vált jó egészségre,
Nagy volt a hibátok.
Egyszer már a vétkeket
Ideje megbánni,
Ha kegyes gyónást tesztek
Meg fog az ég szánni.
A rosz utat elhagyjátok,
S azt, a mi jó, tanuljátok
Szivesen kivánni.
Meg kell vallanunk, sokszor
Ébren álmadoztunk,
Bacchusnak noha volt bor
Vígan nem áldoztunk;
Restek voltunk a főbb jókra,
S jó alkalmakkal is csókra
Csókot nem halmoztunk.
Némák voltunk, míg büszkén
Kábák kiabáltak.
Szép éneknél jobban rút
Csevegést csodáltak,
S minket sok becses óráért
Ég dicső adományáért
Zordonul dorgáltak.
De ha minket bününkből
Kész vagy feloldozni,
Nem fogunk ugy tisztünkben,
Mint eddig, habozni,
Hanem minden jó munkában
Szépnek s jónak országában
Lelkesen dolgozni.
A kábák orra alá
Sok tormát reszelünk,
Jó bort, nem csak kóstolva,
Nagy kortyokkal nyelünk,
Nem csak szemmel hunyorgatva
De szép ajkat csókolgatva
Gyönyörrel eltelünk.