Orczy Lőrinctől küldött latin sírvers fordítása.
"Pásztor, szántóvető és katona voltam.
Legeltem, míveltem, győztem, ha harcoltam,
Juhokat, mezőket, erős bajnokokat,
Füvekkel, ekével, karddal mindazokat.
De ámbár nyájimat kövéren legeltem,
Darab földjeimet szépen bévetettem,
És az ellenséget keményen megvertem:
Se tejet, se kévét, sem prédát nem nyertem."
Úgy tetszik, hogyha az ember nem kötné annyira magát a jelentett dolgoknak rendéhez, hamarébb tehetne valami szerencsés fordítást. De mi vitte a mélt. urat oly idején koporsóra való jedzésnek kikeresésére? Ily setét gondolatokkal ne szomorítson engemet...
Hát én temessem el Orczynak múzsáját?
Én írjam bé verssel koporsó-tábláját?
Nyissa meg Apolló1 sokkincsű ládáját
S abból jegyezze meg Múzsák koporsóját.
Elég lészen nékem, ha vélek sírhatok,
S sírjánál holtomig gyászban mulathatok,
S kedves árnyékával a sírban szállhatok...