Boldog a kit szent berek alkonyában,
Mint szelíd pásztort remegő Chitóne,
Lep meg a musa, s magas érzelemmel
Tíburi dalt zeng.
Gyors enyészettel forog a jelenlét,
A dicső herost örök éj borítja,
Büszke márványán kihal a csudált név,
S fű lepi sírját.
Mint zephyr vígan röpes a szelíd dal
A jövő kornak nevető virányin,
Zöld bokorban fúv deli nő keblére
Aetheri kedvet.
Rózsa sírdombján koszorús pohárral
Ihletett kéztöl jut az énekesnek,
S nyúgoszik szentelt pora hűs lakában
Isteni álmot.
Adjad o Phöbus, nekem ezt jutalmúl
Majd sötét éjben ha világom elhúny,
Adj te míg élek szeretett leánykát
Küpris, ölelnem.