‚Merre, Balázs testvér, de merre, de merre?’
„Azt mondom én, testvér, jobb lesz ha semerre.
Sorsunknak sorsával már régen számoltak,
Már nem a mi dolgunk, hogy mi lessz a Holnap.”
‚Hát várjuk pipogyán legcsufosabb végünk?’
„Öreg Balog testvér, ez nem a mi vétkünk.
Itt régik a bűnök, itt régik az átkok
S itt ujak a bűnök s itt ujak az átkok.”
‚De hogyha az ember mégis csak dacolna?’
„Igen, ha az ember igen erős volna.
Igy a szegény ember megmaradhat veszteg
Se nem nagyon hajráz, se nem nagyon reszket.”
‚Óh, jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük
Ennen-sziveikben lakik ellenségük.’
„Hurcolj engem testvér, az Isten trónjáig,
Ott is csak ezt mondom halálig, halálig.”
„Ha az Isten látna, látná az én gondom,
Látná, hogy ezeket keservesen mondom.”
‚Hát így lakik benned a jóságos Isten?’
„Hát hogyha jóságos, jőjjön és segítsen.”
„Addig pedig, testvér, amíg álljuk, álljuk
Kuruc életünket megállván csináljuk,
Lehet hogy az Isten nem engedi vesztünk,
De már ne rohanjunk és ne lelkendezzünk.”