Bár a száraz hurút koporsós szózatja
A küszöbön álló halált nem ugatja,
Bár hószín zászlóját az elaszott vénség
Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még:
Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak
Lakosai közé még sokára írnak;
Hanem tartsd magadat minden pontban készen,
Mintha készen volna már sírod egészen,
S annak szélén állnál tántorgó lábakkal,
Célozván a halál rád ezer nyilakkal.
Különben kár volna magad rettenteni,
Gyönyörűségedet megkeseríteni,
Tréfaság egy ilyen kettős félelemmel
Célozván, sok jókat nézni behúnyt szemmel.
Élj vígan, játszódván a vígság keblében,
A gyönyörűségnek kies ligetében.
Legyen semmi gondod a templomra s papra,
Halaszd azt halálod előtt való napra!