Ha a szó érzeményünk burka csak,
Mért írjam én? hogy elámítsalak?
Ha hű tolmács a szó, úgy rettegek,
Hogy érzésemmel megrettentelek.
Ne olvasd hát, ha hozzád írok én,
Ki tudja, álarc-é vagy érzemény.
De közte vannak a fehér sorok,
Rokonlélekhez szólanak azok.
Hahogy megérted, úgy boldog vagyok,
Ha meg nem érted - én is hallgatok.