Dicséretes az ember
Istennek előtte,
Ki Urának Istenének
Tudja akaratját,
Melyet meg nem tudhatunk
És nem idvezülhetünk,
Ha meg nem tanoljuk
Az tíz parancsolatokat,
Kit kiada Úr Isten
Moises prófétának:
Egy Istent higgy; hejában
Nevét ne emléhed;
Innepet ülj; atyádat
Anyádat tiszteljed;
Ne ölj; soha ne orozz;
Testi bűnt eltávoztass;
Hamis tanú ne légy;
Más embernek jószágát;
Feleségét, leányát
Bűnre ne kévánjad.
Akarunk-é bémenni
Fényes menyországba?
Tartsunk parancsolatot
Ez gyarló velágban,
Sirassuk meg bűneinket,
Távoztassuk azokat:
Minden kétség nélkül
Megyünk örök életben,
Megigérte Úr Isten
Jézus Krisztus amen.
Hét halálos bűnöket
Tudjuk távoztatni,
Ha melyikben vétkezünk,
Tanoljuk meggyónni:
Első gonosz kevélség;
Fesvénség; haragosság;
Testi fajtalanság;
Torkosság; és irigység;
Hetedik és utolsó
Jóra való restség.
Piros rózsát ha szednek
Pünköst idejében,
Miként annak illatja
Esmeg vigasztalja:
Ígyen Urunk Jézusnak
Öt mély sebét gondolván,
Keresztfán függesztvén,
Vigasztalja szívünket,
Oltalmazja lelkünket
Örök kárhozattól.
Gyenge rózsa meghervad,
Mikor hévség éri:
Szíz Mária hervada
Szent keresztfa alatt,
Kiről megemlékezzünk,
Róla ne feledkezzünk,
Mert ez leszen nékünk
Halálunknak idején
Szent fiának előtte
Bizon reménségünk.
Öt érzékenységeket
Retesz alatt tartsuk,
Hogy ezeknek ablakán
Ne hasson mireánk,
Mi lelkünknek halálát,
Miként mongya próféta,
Az szent Jeremiás,
Engesztelvén a népet,
Hogy reájok ment vala
Az öt ablakokról.
Ez ablakok nem egyebek,
Kiről szól próféta,
Csak az érzékenységek,
Kiket jól őrizzünk:
Első látás; más hallás;
Harmadik illatozás;
Negyedik az ízlés;
Ötödik és utolsó,
Kit mind tellyes testünk tart,
Az gonosz illetés.