Ad notam: Poétai recept.
Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,
Lelőhely, útvesztő, ünnepség, pénztáros,
Mérnök helyett mérő... ha mind egybevészed:
Jó magyar nyelven irsz, dicsőség a részed.
Mintegy ráadásúl: hordár helyett hordó;
Ne cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,
Mit tanár? Professor. Mit jellem? Karakter.
Csak ezt érti meg az igaz magyar ember.
De azért ne hódolj latinnak vagy fránsznak,
Írd csak magyarosan nuance-ot nüánsznak,
A quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek
Ez az irásmódja az új régieknek.
Szedj ki régi könyvből mindent, mi kissé nyers,
Megtűri a próza, ha nem tűri a vers;
Tanuld el a néptől falun, mi betyáros,
Mivelődjék tőle elkorcsosúlt város.
Keresd, halmozd mindezt, légy réginél régibb,
Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;
Pödörd ki jól bajszod', szedte-vettézz nagyon,
Nemzeti genius hadd csókoljon agyon!