Szeretnék egyszer még, csak egyszer
A régi pajtás-környezettel
Pohárt kocczintani;
A nőkkel, a kikért hevültem,
Mint akkor, ah, nem igy lehülten,
Kezet szorítani.
Még egyszer élni át a régit,
Bohó idők incselkedésit:
Keresni a magányt.
Az eldobott hajtűt, virágot,
Szalag-foszlányt mint drágaságot
Őrizni kincs gyanánt.
Meglopva csendes éjszakákat,
Verselni a papirkosárnak,
Ő-t zengve, váltig ő-t!
Még egyszer... Ah, leszállt a kor rád;
Nem élveznéd, bár visszahoznád
Az elröpült időt.
Illatját elszáradt virágnak,
Bár napra vidd, bár vízbe mártsad,
Mi adja vissza? mi?...
Május szellője hideg ősszel
Hová tünt?... Merre lelhető fel
A hó, a tavalyi?...