Könnyeket áldozok én, oh Heliodóra porodnak:
Mindenem ez, mi nekem holtod után maradt.
S mily keserű ez a könny: ime sírhantodra kiontom.
Édes gyöngédség s hű szerelem jeléül
Én Meleagrosod, oh de kesergve kesergek utánad:
Ámde hiába szavam, nem könyörűl a halál.
Hol van az én gyönyörű rózsám? Eloroztad ó Hades!
S el sem nyilt a virág, már is a porba lehullt.
Tápláló földünk! im térden esengek előtted:
Vedd, közös édes anyánk enyhe öledbe szegényt!