A lelki erőgyakorlat két sulyzója:
1. Mindennap valamit megtenni ami a lelki jóra irányul. Ráerőltetni az akaratomat olyasmire, amit nem szoktam. (P. türelem, mikor nem vagyok türelmes. Nyugodtság, mikor nem vagyok nyugodt. Nyájas arc, mikor haragszom. Harag elnyomása stb. (Mert a harag kínzó és ártalmas képzet-rajzokat idéz elő) stb.
2. Mindennap valamit meg nem tenni, amit a test kíván. P. fölkelni korábban, mint a test óhajtaná. Megtagadni egy jó falatot, csupán azért, hogy éreztessük a testtel, hogy nem ő parancsol nekünk stb.
*
Ha valaki gonoszul vagy durván, vagy csalón, vagy bármily boszantó, haragító módon viseltetik irántatok, ne fakadjatok ki ellene, se pedig ne pöröljetek, ne panaszoljátok be sehol. Mert az az ember mások iránt is csakolyan lesz és mások nem lesznek türelmesek. Hát hagyjátok másokra a megtorlást. A főgondolat az élet kellemetlenségeiben mindig az legyen, hogy a megtorlás is kellemetlenség, hát hagyjuk az élet egyéb rosszai között.
Okos ember-e az, aki a saját fejére rak tüzet?
A haragvó ember ezt cselekszi.
*
A gyűlölet magunk védelmére késztő természetes érzés nekünk ártalmas emberek vagy emberfajok iránt, - ha pszichologiai és természet ismereti tudományunk nincsen. (Aki mindent megért, nem érez gyűlöletet az ellensége iránt se.) Érzésnek bizonyára kellemetlen érzés és ha másvalakiben nyilvánul, utálatos.
Ha tehát tudományotok nincs arra, hogy valami efféle érzésteket nyugodt szemmel viseljétek, legalább ne beszéljetek róla, vagyhogy épp az ellenkezőjét mondjátok annak, amit éreztek.
S akkor az angyalok nyelvén beszéltek.
*
Legnagyobb ellenségünk a harag. De nem az, amelyik másoknak a szívéből ront reánk. Az ellen védekezhetünk. Hanem a magunk haragja.