Szarándoknak vagy bujdosónak való ének
az „Minden állat dicsér, Úr Isten [tégedet]” nótájára etc.
1 Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten,
Ki előttök mentél tüzes oszlop képben,
Ígéret földére vezérelvén szépen,
Kalauzok voltál minden szerencséken.
2 Te adtál csillagot három szent királnak,
Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,
És Heródes előtt futó Máriának,
Te voltál vezére minden szarándoknak.
3 Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,
Mert, ím, bujdosni űz nagy bú és szemérem;
Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,
Őrizz meg gonosztól, felségedet kérem!
4 Építs fel elmémet az jó bölcsességgel,
Szívemet peniglen hittel, merészséggel,
Bujdosó fejemet törödelmességgel,
S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel!
5 Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,
Búmban, örömemben reád figyelmezzek,
S jó, gonosz szerencsét csendesen viseljek,
Soha semmi helyen el ne felejtselek;
6 Hogy bujdosásom ideje tölte után
Én édes hazámban térjek esmét vígan,
Mindazokat jó egészségben találván,
Akik szomorkodnak éntőlem búcsúzván.
7 Felejts el annak is háládatlanságát,
Aki most erre vett engem, régi rabját,
Ámbár élje vígan felőlem világát,
Csak énbennem olts meg nagy szerelmem lángját!
8 Én édes hazámból való kimentemben,
Szent Mihály-nap előtt való harmad hétben,
Az másfélezerben és nyolcvankilencben
Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben.