Alázuhanni magasból mélybe,
Elbukni hatalom tetőfokán,
Alámerülni kiontott vérbe,
Mint nap, mit elnyel izzó óceán...
Letörni, mint egy óriási szálfa,
Mit forgószél csavar ki hirtelen...
Leesni mint Éden bosszuálló...
Vagy mint gonosztevő vesztőhelyen...
Nektek ott a szomorujáték?
Nem ez a teljes éjszinü rémkép...
Nem ez a legsötétebb gyászvég...
Óh, még nem ez a teljes sötétség,
Nem a végtelennek tetsző éjszaka,
Nem a körös-körül bezárult ég,
Melynek van egyetlen csillaga.
Szomorújáték...
A legsötétebb gyászvég nem ott van...
Látványnak tetsző szomorújáték...
Óh, nem a legszomorúbb gyászvég...
nem vérben...
A legszomorubb gyászvég az ott van
A föld üvöltő nyomorban
Hol semmi fény!