Mirtusz lombja közé fonom be szablyám.
Ügy, mint Hármodiosz s Arisztogeitón,
Mikor a bitorlót megölék
S egyjoguvá Athenae lakosit tevék.
Nem vagy, Hármodiosz, te halva, nem vagy.
Élsz, mondják, szigetin a boldogoknak,
S veled ott gyors lábú Achilevsz,
És Diomédesz, a Tűdeidesz, veled.
Mirtusz lombja közé fonom be szablyám,
Úgy, mint Hármodiosz s Arisztogeitón,
Hogy Athenae szent áldozatin
Zsarnoki férfi Hipparchot agyonölék.
Fön lesz híretek, él dicsőn örökre,
Kedves Hármodiosz s Arisztogeitón,
Mivel a bitorlót megölé
Kardotok, és Athenae szabad általa.