Lyányka, találva van ő, s te mosolygva csodálod, hogy arczát
A homok ily' hűven szökteti vissza feléd.
Szólj, ki vezette karod? ki sugalta kebledbe, hogy ezt merd?
Ah! neked e hevülést egy kegyes isten adá. –
„Ámor hagyta, hogy őt újjam rajzolja szeretve,
S leczkéjét együtt vette Ferenczy velem."